Érdekességek egy jó barátunkról

Lengyelország,

Krakkó,

Varsó

Szebbnél szebb városok, középkori várak, nagyvonalú kastélyok, és gazdag múzeumok késztetik megállásra a turistát. Bástyás óvárosok patinás utcáin és terein bolyonghat kedvére, magas várfokról tekinthet szét, közben igazi őserdőket láthat vagy …

Olvasd el cikkünket Lengyelország látnivalóiról. Ha felkeltettük érdeklődésedet, csapj le most ajánlatunkra: május 9. és 11. között a Lengyel hétvégénk keretében 10% kedvezményt adunk az egy- és a több napos lengyel utainkra is!

Az UNESCO világörökség-listáján immáron tíz lengyelországi objektum található. Négy városrész, egy vár, két kolostor, egy haláltábor, egy technikai műemlék, valamint Fehéroroszországgal közösen gondozott természetes vadon.

A világörökség listára elsőként Krakkó óvárosa került fel. Középkori óvárosa szinte érintetlenül maradt. Krakkó a diákok városa, 1364-ben itt alapították Európa második egyetemét, amely ma is hű maradt dicső hagyományaihoz.

Krakkó szívét a Főtér alkotja, ide összpontosul a város kulturális, kereskedelmi és társasági élete, ez a festők, vándormuzsikusok és galambok kedvenc helye. A teret szegélyező házakba kávázók, éttermek vagy kiállítótermek csalogatnak. A sárga Posztóházban éppúgy, mint egykor a XIII. században kereskedők kínálják portékáikat, a Mária Mennybemeneteléről elnevezett templomban pedig Európa egyik legszebb középkori szárnyas oltára ejti ámulatba a látogatót, hívőket egyaránt.

A világörökség része az óvárostól karnyújtásnyira, a Visztula túloldalán a Wawel dombon elterülő Királyi Vár, amely a X-XVI században a lengyel királyok székhelye volt. Az épületegyüttes a román, gótikus és reneszánsz stílus csodálatos, harmonikus egyvelegét tükrözi.

Krakkó környékét az UNESCO örökség lelőhelyének is nevezhetjük. Sokan csak azért utaznak Lengyelországba, hogy megtekintsék a wieliczkai sóbányát. Ez a világ legrégebben működő, ilyen jellegű vállalkozása. A XIII. század óta napjainkig töretlenül folyik a sókitermelés, bár jelenleg már nem ipari méretű. A mai bánya földalatti vájatok és járatok labirintusából áll, amelyeknek együttes hossza eléri a 350 km-t. A látogató a felszín alatt 135 méteres mélységben, 2 km-es szakaszon barangolva három szinten számos kamrát, földalatti tavakat, csodálatos sófaragványokban gazdag kápolnákat, valamint a hatalmas, sószobrokkal és sócsillárokkal díszített nagytermet tekintheti meg. Talán az egyik legszebb az Árpád házi Szent Kinga emlékét őrző kápolna, amely méreténél fogva leginkább földalatti templomra emlékeztet. (A legenda szerint Szent Kinga útmutatásával bukkantak rá a lengyel bányászok a kincset érő sórétegre) A bányában posta, étterem, és mozi is működik, sőt… egy teniszpálya is. A nagytermekben koncerteket, színházi előadásokat, bálokat rendeznek. A levegő gyógyhatásának köszönhetően az ötödik szinti szanatóriumban eredményesen kezelik az asztma és az allergia tüneteit.

Krakkótól alig pár tucat kilométerre található egy újabb rendkívüli hely, a Zebrzydowski Kálvária, a Mária-kultusz egyik legszentebb helyszíne Lengyelországban. Az épületegyüttes ötletgazdája a XVI-XVII. században élt krakkói vajda, Mikołaj Zebrzydowski volt, akit elhatározta, hogy a táj természetes adottságait kihasználva a jeruzsálemi keresztút mintájára alakíttatja azt át. Az egyik magaslat a Golgota, a másik az Olajfák hegye elnevezést kapta, a patak névadója pedig az a Cedron, amelybe Jézust taszították az őt kísérő katonák. Az eredmény egy természet és ember által harmonikusan kialakított, szimbolikus és mélyen spirituális környezet.

A világörökség listáján szerepel három további, a lengyel kultúra és történelem szempontjából meghatározó jelentőségű város – Varsó, Toruń és Zamoć – építészeti együttese is. Ha a varsói óvárost nézzük, nehéz elképzelnünk, hogy a II. világháború alatt a földdel tették egyenlővé. A vörös téglafallal körülvett óváros bérházai, a templomok égbenyúló tornyai és a Királyi Vár, mind a háború utáni újjáépítés eredménye. És noha egy rövid ideig úgy tűnt, hogy az egykor Észak-Párizsaként is emlegetett, XIII. századi épületekkel büszkélkedhető város pompája örökre feledésbe merül, ma már saját szemünkkel győződhetünk meg arról, micsoda műgonddal építették újjá a főteret és a királyi palotát a háború után. Az eredeti részleteket megőrző, valósághű rekonstrukció példaértékű, az óváros megérdemelten került fel a Világörökség listájára.

Igazi kincsekre, restaurált műemlékekre, utcákra, hangulatos zugokra bukkanhatunk a modern Varsó fémből-üvegből készült toronyházainak és széles, forgalmas utcáinak sűrűjében. A főváros büszkeségének egyik forrása parkjai.

Érdekességként hatnak a fővárosban a kommunista idők szocreál maradványai, az egyik legismertebb közülük a Kultúrpalota, az ország legmagasabb épülete, a Kultúrpalota.

A városok mellett a világörökség listájára került a Białowieżai-rengeteg is mint Európa egyik legöregebb és legnagyobb megmaradt ősrengetege, amely gazdag élővilágot rejt. A Nemzeti Parkot a Bioszféra Rezervátumok közé sorolták és elnyerte a megtisztelő Európa Diplomát is. A kihalástól megmentett bölényeken kívül ritka madárfajokat, évszázados faóriásokat tekinthetünk meg (a fák átlagéletkora 126 év!).

1979-ben az UNESCO világörökség listájára, harmadik lengyelországi objektumként felkerült az egykori oswięcim-brzezinkai hitleri haláltábor területén felállított Auschwitz-múzeum. A II. világháború alatt a hitleri megsemmisítő akció keretében ebben a haláltáborban közel 1,5 millió különböző nemzetiségű ember pusztult el, ezeknek több mint 90%-a zsidó származású volt. Az egykori népirtás eme elrettentő helyszínére a hírhedt “Arbeit macht frei” feliratú kapun (a munka felszabadít) lehet bejutni, és nincs ember, aki közömbösen menne el a fogolybarakkok, gázkamrák, vagy a cellákban felhalmozott, egykor a rabok tulajdonát képező tárgyak mellett. A múzeum az emberi lealjasodás és határtalan kegyetlenség ellen emeli fel intő szavát, tanúságtétel az eljövendő nemzedékek számára.

Lengyelország neve lengyelül Polska. Az ország neve és a nép polak, polski neve azonos eredetű. A legelterjedtebb vélemény szerint a Polska és polak elnevezések a polán nevű szláv törzs nevéből erednek.

A magyar használatos „lengyel” és „Lengyelország” szó eredete az óorosz lendo („irtásföld”, „szűzföld”) szó lendzsan származéka lehetett (azaz „irtásföldön élő ember”).

Kalandozz velünk, válassz széles utazási kínálatunkból!

alfatours team

2014.05.09.

Alfatours

Előző Bejegyzés